MINIATŰR  FENYŐ

KARÁCSONYI DEKORÁCIÓ

Sokan kerestünk a karácsonyi dekorációkhoz miniatűr fenyőket, de sajnos a választék elég korlátozott, és vannak aki még ahhoz sem tudnak hozzájutni. Így ma azon ügyködtem, hogy tetszetős kis fákat készítsek, bárki számára elérhető és filléres alapanyagokból.

Én ezeket a mini fákat a gyerkőctől kölcsönzött kisautókra kötözgettem, majd kis méretű befőttes üvegekbe dugtam őket, vékony réteg műhavat is szórtam az üveg aljára, hogy minél téliesebb legyen a hangulat. 

Felhasznált anyagok: vékony száraz ágak, pici tuja ágak (szerencsésebbek a kertből szedhetnek, én jobb híján az erkélyen lévő tuját "kopasztottam" meg, no azért nem nagyon fáj neki, ne aggódjatok), zöld bársonyszalag, szárított mohaszőnyeg, és ragasztópisztoly, zöld cérna, spárga vagy más zsinór, műhó és csillámpor. 

1. bársonyos fenyőcske

magassága kb. 3,5 cm :)

A bársonyszalagot kb. 1-2 milliméterenként bevagdostam, úgy mint a szalonnát szokták, de úgy is mondhatnám, hogy kirojtoztam. A szalag kezdetén kb. egy cm-t nem vagdostam be, mert ez a kezdő rész és ez fogja majd picit eltartani, szélesíteni a fenyő alsó részét. Egy gyufaszál méretű száraz ágra először próbaképpen feltekertem, hogy miként fog majd mutatni, mert ekkor még el lehet dönteni, hogy szorosabban vagy jobban elhúzva tekerjem majd végig a kis ágon a rögzítéskor.

A rojtozás nélküli véget ragasztópisztollyal rögzítettem, majd elkezdtem feltekerni a többi részt is, spirálszerűen, hogy a felső réteg mindig takarja egy kicsit az alatta lévőt, és közben néhány helyen azért ragasztottam is a biztonság kedvéért. 

A legvégén már szorosabban kellett fogni, és óvatosan ragasztani, hogy ne látszódjon az illesztés, bár ez úgyis alulra került.

Végül egy kis szürke autóra kötöztem, cérnavékonyságú spárgával, és mehetett a  mini "dunsztosba" a műhó tetejére. meghintettem pici csillámporral - én ezt tündérponak hívom egyébként. 

A kis üveg csavaros kupakja fehér volt, amit vékonyan bekentem egy kis ragasztóval, majd csillámport szórtam arra is, az üveg szájára pedig spárgával egy kis fehér gömböc csengettyűt kötöztem.

2. örökzöld természetes minifenyőfa

magassága kb 4,5 cm

Ennek a törzse is a száraz ágból van, bár icipicit vastagabb mint az előző fácskánál.

A tuja ágacskákat pici részekre vágtam, igyekeztem olyan darabokat hagyni egyben, ami majd szoknyásan fog kicsit szétállni, hogy könnyedén tudjam kialakítani a fenyő alakját.

Az alsó réteggel kezdtem, ahová kicsit rövidebb darabokat ragasztottam a törzs köré a ragasztópisztollyal, majd a fa csúcsa felé haladva úgy válogattam a kis ágacskákat, hogy takarja az alatta lévőt egy kicsit, és azzal, hogy egyre kevesebb darabot ragasztottam köré, egyúttal kialakítottam a fenyő csúcsát is.

Ezt a csinos kis fácskát akár JamesBond is fuvarozhatná, így a szürke autóra lett felkötözve.

A  művelethez piros-fehér pékzsineget használtam, ami jól áll a zöld-szürke párosnak.

A kis üvegbe szintén műhóra került a fenyőt szállító kisautó, az üvegre zsineggel egy pici csengettyűt kötöttem, az üveg libazöld kupakját pedig lefestettem.

3. moha-fenyő

magassága kb. 5 cm

A szárított mohaszőnyeget egy színben passzoló zöld cérnával tekertem a törzs köré. Első körben egy kis bumszlit alakítottam ki, amely az alapot adta a többi rétegnek, itt is alulról kezdtem, és haladtam a csúcs felé. Mivel ezzel a mohával viszonylag könnyű dolgozni, mert szép összefüggő telepekben szárítják meg, nem volt nagyon nehéz dolgom. A szép eredmény érdekében az alsó oldalról a gyökerek nagy részét eltávolítottam, így inkább a zöld szín érvényesül, és a vékonyabb rétegből könnyebb kialakítani a hőn áhított kúpos formát.

Az én kis bogaram réges-régen még világoskék volt, ebből az időből származik ez a majdnem egy évtizedes kis kék bogár, amit azért vettünk a gyerkőcnek, hogy olyan autója legyen, mint anyáé :) lagalábbis kicsiben. Ezért ehhez a kisautóhoz érzelmi szálak is kötnek bennünket, bár meglátszik rajta a sok játék-autóverseny nyoma :)

A bogárka így barna-fehér pékzsineggel ödakötözve a kis mohafenyőt szállíthatja.

A kis üveg kupakja a régi gótbetűs könyvemből kapott egy decoupage-olt réteget, és két antik bronz színű csengettyűt is kötöztem rá.

Ha nekem sikerült ilyen kis fákat készítenem szinte a semmiből, akkor te is bátran kezdj hozzá! Ha bárhol elakadsz, kérdezz és szívesen segítek :)

Jó alkotást és szép karácsonyváró időszakot kívánok nektek!

Rea

MERT  EZ  MŰANYAG 

🔃

de tényleg

Mostanában viszonylag ritkán fordulok meg a tescoban, de karácsony előtt szeretem feltérképezni az alapanyagok beszerzési forrásait, és mivel néha egész jól hasznosítható dolgokat lehet olyan helyeken is beszerezni, ahol nem is gondolnánk, ettől az ötlettől vezérelve még októberben - jó időben mi? - betértem az egyik hypermarketjükbe.

Sokmindent nem találtam, de kinéztem magamnak ezt az egészen érdekes alakú fenyődíszt, aminek még kifejezetten ronda színe sem volt. Három darabos csomagolásban sorakoztak a polcon, de gondolom másnak is tetszetős volt a forma, ezért már csak két csomag árválkodott ott. Azok, akik követik a karácsonyi ügyködésemet, tudják, hogy csakis fehér és legalább valamennyire saját készítésű díszeket fogok feltenni a fára, és akkor mindjárt mondhatnák is, hogy de ez nem fehér. Akik pedig már ismerik, hogy hogy működöm, azok azt is tudják, hogy ez a kis semmiség nálam egyáltalán nem lehet kizáró tényező.

Első körben leoperáltam róla a kis fényes műanyag bigyókát, ami nem volt túl sikeres, mert volt amit ráragasztottak, és a művelet közben egy fenyődísz el is törött - na ennyit a törhetetlen műanyag díszekről. A kis akasztós részek sem igazán lettek újrahasznosíthatóak, legalábbis nem mindegyik. 

Mivel bespájzoltam a krétafestékből, és az adott volt, ráadásul szeretem is használni, ezt a fenyődíszt is azzal festettem le. Egy rétegben shades árnyalat, arra pedig old white árnyalat került

A hullámvonalban húzódó barázdák éleit még jobban ki szerettem volna hangsúlyozni, így finom csiszolószivaccsal - csak úgy találomra - itt-ott visszacsiszoltam. Így látható a shades sötétebb árnalata és a dísz eredeti fényes része is kis mértékben.

A művelet után kapott egy réteg selymes felületet adó áttetsző waxréteget is, és vártak arra, hogy kitaláljam nekik a megfelelő akasztókat, mivel azok amiket leszedtem róluk, használhatatlanok voltak, és ráadásul csúnyák is.

Egyik este előszedtem minden szalagomat, bortnimat, és egyéb kis kiegészítőmet, mert rettentően zavart, hogy még ott várnak félig készen. Nem találtam neki semmilyen kis gyöngykupakot vagy méretben passzoló akasztót. 

A spárgabortnim viszont adott egy jó ötletet.

A kis csupasz bizgentyűket egyszerűen körbe ragasztottam vele, ez a művelet könnyen megy ragasztópisztoly segítségével.

Majd a hullámos bortniból kis masnikat készítettem.

A masnikat összekötő spárgát pedig egészen egyszerűen beragasztottam a lyukba, ahol kellett ott fogpiszkálóval tuszkoltam rajta kicsit.

Végül a masnik közepére egy camea-szerű antik ezüst színű ovális gyöngyöt ragasztottam.

És ilyenek lettek. 

Bevallom elkövettem azt a hibát, hogy a nagy akasztó-leoperálás előtt nem készítettem fotót a teljes kiindulási állapotról, de talán nem is az a fontos, hanem a végeredmény.

Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a facebook oldalamra is, ahol egészen egyedi megoldásokkal és ötletekkel találkozhatsz, és az adventi játék keretében saját alkotásaimból nyerhetsz is.

Kellemes ünnepváró adventi időszakot kívánok!

Rea

ANTIKOLÁSI  TRÜKKÖK - AVAGY NEM  MIND  RÉGI  AMI   ANNAK  LÁTSZIK 

Az internet világában szerintem fölösleges pénzt kidobni egy-egy ajándék kísérő kártyára, képeslapra, hiszen gyárthatunk sajátot. Amellett, hogy pénzt spórolhatunk, jó kis elfoglaltságot jelent, a gyerkőcökkel is lehet közös program, ráadásul még a mindennapi mókuskerékből  való kikapcsolódásnak  sem rossz. A világhálón sok designer vagy hobby tervező oldalán találhatóak ingyenesen letölthető mintalapok, amit kinyomtatva igazán igényesen fel is lehet turbózni. Szerintem mindenki talál az ízlésének megfelelőt.

Én is egy ilyen kinyomtatott verzióval dolgoztam. Itt találtam: http://glenda-jsworld.blogspot.hu/p/free-christmas-designs.html.

Először is sima stiftes ragasztóval - de ez lehet bármilyen ragasztó, a lényeg, hogy egyenletesen kenjük be a felületet -  felragasztottam a kinyomtatott lapot egy vastagabb papírra, pl. famentes rajzlapra, de lehet picit vastagabb kartonra is. Majd száradás után szépen körbevágtam a formát, az ívek miatt a kis körömvágó olló volt a legmegfelelőbb ehhez a művelethez.A megjelölt lyukakat pedig egy állítható lyukasztóval szúrtam ki. 

Ezek után következhettek a mintadarabok, használtam azokat amik itthon voltak: piros és fekete tintapárnát, fekete waxot és akvarell ceruzát. Volt még egy korábbi munkából gyöngytollam, így azt is használtam itt-ott. (Ez egy kis csőrös tubusos gyöngyházasan csillogó, sűrű fehér folyadék, amiből pici cseppeket kell tenni a felületre, és száradás után olyan mintha kis gyöngyök lennének rajta.

A fekete tintapárnával a szélekről befelé dolgoztam, egyszerűen, laza mozdulatokkal, nem nagyon a papírhoz nyomva feltunkoltam a tintát a papírra, majd még száradás előtt egy darabka papírral picit dörzsöltem a festéken, végül pedig ezüstösen csillogó szürke tintapárnába nyomkodtam a széleket. a hópihéket kis pöttyökkel emeltem ki néhány helyen. Ilyen lett:

A piros tintapárnával is hasonló módon jártam el, mint a feketével, de itt a fehér tintapárnába nyomkodtam az éleket, így kicsit jeges hatásúak lettek a kártya szélei, és ehhez is használtam a gyöngytollat.

Elég sokat festegetek krétafestékkel, és szinte mindig ezzel a wax-al öregítem a felületet. A dobozaim belsejét mindig szép mintás papírral vonom be, és mivel ezek új scrapbook papírok, vagy tapéták, amelyeknek ugyan régies mintájuk van, de a papír élei ált. fehéren virítanak, ezért azokat is ezzel a wax-al kezelem, és nem árt nekik, sőt! Szeretem azt a finom sima tapintást amit kölcsönöz nekik, és a színüket elmélyíti, emellett pedig pont azt az érzést keltik az így kezelt papírok a szemlélőben, hogy jujj de szép régi, vajon mikorról származik?

Na ezt feltétlenül be kellett vetnem ennél a kártyánál is. A szélekre kentem az ujjammal egészen minimális mennyiségeket, csak éppen egy leheletnyit, majd ujjbeggyel, kis tunkoló mozdulatokkal beledolgoztam a papírba, és kicsit el is húzkodtam néhány helyen. Ha valahol koszosabbra szeretnénk, akkor oda tehetünk még waxot. Sokféle gyártmányú, színű és kiszerelésű létezik ebből az anyagból, de arra azért ügyeljünk, hogy a waxolt felületre nem minden toll fog majd fogni.

A következő az akvarellceruza volt. Ez a legolcsóbb talán, és többféle színt is lehet keverni egymással. Egyszerűen a szélekről haladva különböző erősséggel nyomva a ceruzát besatíroztam a szélét, majd csak éppen hogy nedves szivacsba mártott ujjbeggyel a papír szélétől befelé haladva elmostam a ceruza színpigmentjeit. Ebben az a jó, hogy kis száradás után ugyanazzal a színnel többször megismételhetjük a műveletet, vagy éppen keverhetjük a színt egy másik színnel. A kártya éleibe se felejtsük el bemosni a színt. A jobb felső a sima nyomtatott.

Többféle alapanyag, többféle technika, sorba állítva, fölöttük a használt "öregítő" anyag. Az első a kezeletlen darab, csak az összehasonlítás végett. Már csak egy szép zsinór vagy szalag, uram bocsá egy egyszerű spárga a lyukba és mehet a kiszemelt ajándékra. Még valami: a papír hátulja jelen esetben fehér, így azt sem árt egy kicsit kezelésbe venni. Vannak olyan oldalak, ahol kétoldalas mintapéldányokat is találni ezekből a kártyákból. Jó keresgélést - szerintem erre jó lelőhely a pinterest - és utána jó munkát a "sorozatgyártáshoz".

Most tesztelem az antik mod-podge-ot, amelytől állítólag nagyon szép régies külsőt kap még a sima fehér papír is, annak az eredményéről egy újabb posztban számolok majd be.

Remélem tudtam segíteni azoknak, akik szeretik saját kezűleg díszíteni a csomagolást is. 

Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a facebook oldalamra is, ahol rendszeresen jelentkezem saját ötletekkel. https://www.facebook.com/rea.reantik/

További szép napot!

Rea

AZ   A   BIZONYOS

"KIS    FEKETE"

A klasszikus mondás szerint minden nő alap ruhatárában lapulnia kellene ennek az egyszerű ruhadarabnak. Azonban most még csak véletlenül sem a divatról lesz szó, mivel ebben a bejegyzésben egy kis alap fekete műanyagból készült fenyőfa díszt alakítok át három különböző stílusban. 

Elsőként a napjainkban oly divatos vintage szerint "öltöztettem". Lássuk csak hogyan is:

Először is végy egy macskát, aki mindig mindennek a közepébe fekszik, majd miután sikerült elterelni a figyelmét valami mással, elkezdheted az alkotást :)

Na ezért is lett ő Blogcica, mert folyamatosan asszisztál nekem, kivéve ha már megunta és elvonul szunyálni.

(Azért halkan megjegyzem, most is itt fekszik az ölemben, miközben ezt a bejegyzést írom.)

Kezdetnek óvatosan leoperáltam a díszek végéről a kis kupakokat amibe a szalagot vagy akasztót lehet rögzíteni, majd elővettem a cake pop állványt, felállítottam a formákat rá és old white krétafestékkel (Annie Sloant használtam) lefestettem a díszeket - két sorral, hogy biztosan fedje a fekete műanyag alapot. A kis kupakokat is fehérre festettem.

Majd száradás után kiválasztottam pár nekem tetsző, lézer nyomtatóval kinyomtatott képet, rajzot vagy írást, amit óvatosan át-transzferáltam a festett felületre. Ez elég macerás művelet és ajánlott viszonylag kisebb motívumokat választani ebben az esetben, mert a gömbölyű felületen bizony nem egyszerű szépen dolgozni.

Amikor megvolt a minta, elővettem egy finom csiszolószivacsot, és itt-ott koptattam a díszeken, hogy ütött-kopott hatást keltsek rajtuk. A lefestett kis kupakokat is koptattam, majd mindent átkentem áttetsző waxréteggel és szépen beledolgoztam a felületbe, így finom selymes tapintása lett mindhárom dísznek. Ráadásként mindegyik kapott egy-egy szép bordóspiros bársonymasnit, amivel majd a fára is fel lehet őket tenni.

Ilyen volt és ilyen lett.

Másodikként a kedvenc pepita minta lett a kiválasztott. Imádom azt a kis vidámságot amit áraszt magából és szerintem illik a karácsonyhoz is. A bohókás hangulathoz a "boldog karácsonyt" különböző nyelveken írtam fel a díszekre, úgy mint a krétával a táblára szokták.

Volt olyan karácsony - még a fehér imádatom előtt - amikor a fenyőfánkon és a lépcsőkorlátunk girlandjain is csupa-csupa piros-fehér pepita masni díszelgett. 

Hozzávalók - az alap fekete díszen kívül - szalagok (piros pepita és piros), pepita mintás textil alapú washi tape, és fehér színű chalkboard filctoll. (ezzel a krétához hasonlóan lehet a fekete felületekre írni, vízzel lemosható, de előnye, hogy nem maszatolódik el érintésre).

Washi tape-el körberagasztottam a gömböt, majd egy hasonló szélességű kockás masnit kötöttem, végül felírogattam minden cikkbe egy-egy karácsonyt.

A kissé extrább formájú csupán egy hatalmas masnit kapott, és kalligráf betűket.

Míg a kedvenc formám szintén feliratoztam majd egy széles szalagból kockás bokrétát kötöttem rá.

Mivel nagyon szeretem, ha természetes anyagok vesznek körül, a harmadik szett ennek a jegyében készült.

Cérnacsipkét, szalagot és spárgát használtam fel ehhez a három díszhez és textilragasztót használtam.

Az egyiket körberagasztottam egy szép csipkével, amiből egy nagy masni is került a díszre.

Egy másikon spárgából készült bortnit ragasztottam körbe és a masni is spárgából került rá.

 A harmadikra pedig egyszerűen felragasztottam egy szép szalagot.

Ha tetszett az összeállítás és az ötletek, látogass vissza máskor is, vagy kedveld a facebook oldalamat, ahol rendszeresen új ötleteket osztok meg. https://www.facebook.com/rea.reantik/

Kösözönöm, hogy velem tartottál!

Rea