Őszi dekoráció természetes anyagokból, csak egy kicsit másképp

A neten találtam a minap ezt a fotó, és megragadott az egyszerűsége. A kis fehér tökök nagyon tetszettek, de hiába néztem a zöldségeseknél, még csak hasonlót sem találtam.  

Mivel a gombákhoz szerettem volna még valami saját készítésűt, így kigondoltam, hogy próbálok hasonlót készíteni. Régebben már varrtam kerek tűpárnát, igaz az piros-fehér pepita volt, de a végeredmény kicsit tökforma lett, és próba szerencse nekiálltam az elsőnek. És amikor készen lett, nagy volt az öröm. Ha a gyerkőc nem aludt volna már, akkor talán hangosan ujjongok és ugrálok is örömömben, így csak csendben örülve még két tököcskét bütyköltem. Jó hamar készen van, és nem is kell hozzá sokat varrni, és szerintem bármilyen anyagból megvarrható. 

Most ugyan nem főzelék készül, de a hozzávalók:

- egy tetszőleges darabka anyag, ez attól függ, hogy mekkora tököt szeretnél varrni

- tű, cérna, erős spárga vagy valamilyen vastagabb fonal és hozzá ún. zsákvarrótű, 

- olló

- ragasztó 

- régi tökszár ha ez nincs egy darabka faág is remekül megteszi

- műszálas tömőanyag, vagy vatta

Első lépésként az anyagot kettéhajtva és összegombostűzve - hogy ne csússzon el egymástól - kiszabtam két kerek körlapot (én kb 10-12 cm átmérőjű tököket varrtam, a varrásráhagyást ne felejtsétek el, ez kb. fél cm, de ha becsúszik ez a baki, akkor legfeljebb kisebb lesz a tököcske :)

Akár kézzel, akár géppel, apró öltésekkel körbevarrtam, de hagytam kb. 3-4 cm nyílást a kifordításra és a tömésre. Itt most fontos, hogy szabályos kerek legyen, nem úgy mint a gombánál.

A varrás elkészült, majd óvatosan kifordítottam, és jó alaposan kitömtem.

A nyílást láthatatlan öltésekkel bevarrtam és közben ügyeltem arra, hogy tartsam a körívet.

Amikor ez megvolt, kijelöltem a középpontot, és egy jó hosszú spárgát befűztem a jó nagy tűbe,  középről kiindulva áttekertem a tök oldalát, majd újra ugyanabba a pontba öltöttem vissza. 

Következőleg ezzel szemközt megismételtem az öltést.

És az első kettő után még négyszer, egyenletesen elosztva, miközben próbáltam a spárgát megfelelően szorosra húzni, és minden oldalon egyformán megfeszíteni. Lehet több cikkre is osztani, ízlése válogatja. A végén elcsomóztam és a maradékot a tökön hagytam. Ebből lesznek majd a kunkori kacsok.

Tavaly előrelátóan levágtam a kidobásra ítélt dísztökök szárát, amit eltettem - és ami fontos, hogy most meg is találtam :) - így abból lettek a tökszárak, amit ragasztópisztollyal rögzítettem a helyére. Ha nincs tökszár, akkor egy ágdarabka is megteszi, azzal is jól mutat! 

A kacsokkal volt a legnehezebb dolgom. Először evőpálcikára tekertem, majd hajlakkal próbáltam fixálni, de ez a rusztikus vastag spárga csak nem akarta az igazat. Az a kunkori, ami a fotón van, messze nem volt nekem elég jó. Így új módszerhez kellett folyamodnom.

És a bevált recept a következő: tök betekerve fóliába így biztosan nem lesz se foltos se ragacsos, majd a spárgákat átitattam decoupage lakkal, és feltekertem őket egyenként egy kis darabka ágra, és hagytam megszáradni. (türelmetlen is voltam ám, meg kíváncsi is a végeredményre, így hajszárítóval rásegítettem a száradásra).

Ilyen kis kunkorik lettek,és jó erősen tartanak a lakknak hála.

Blogcica addig amíg én a kacsokkal maceráltam, egy egészen érdekes alvási pózt fedezett fel magának a kanapé oldalán. Úgy feküdt, mint a szavannabéli nagymacska rokonok, a fán elnyúlva, "lógalába" lustán. Itt látszódnak a csini csíkjai is.

A végeredmény a tökéletesen kunkori kacsokkal, tálalóba rendezve a gyerkőccel gyűjtött vadgesztenyékkel, gombákkal, és a csöppnyi élénk színfoltot adó csipkebogyókkal együtt. 

Minden a természet ajándéka, mivel a tökök is lenvászonból és gyapjúból készültek, akárcsak a gombák.

Ugye nem kell hozzá nagy varrótudomány, de még igazából varrógép sem, mert nagyon keveset kell hozzá varrni, és a végeredmény egy csinos dundi tök, vagy akár több is, mert tényleg nem tart sokáig az elkészítése.

Bátran kezdj hozzá!

Rea

HIDRANGEA MACROPHILLA

   avagy   

A KERTI HORTENZIA

Ez a koszorú egy hatalmas sikerélmény most a számomra, mert eddig sosem sikerült megszárítanom a hortenziákat. Pedig már régóta imádom, és 1-2 éve próbálkozom is vele. (Még Japánban is sikerült virágzásra bírnom a kertben lévő elhanyagolt hatalmas méretű hortenziabokrot.)  És itt van, pont olyan mint amilyennek lennie kell, papírosan finom tapintású, nem törik és valami csodaszíne lett. 

Előszedtem egy koszorúalapot, a ragcsipisztolyt, egy tekercs vékonyka drótot és kezdődhetett a melónak nem mondható élvezetes alkotás. 

A szirmok varázslatos színátmenetei teljesen lenyűgöztek.

Egy művészeti segéd - vagy inkább vezető? - nem árt az ilyen projektekhez. Lagalábbis blogcica így gondolja :)

A hortenziát apróbb darabkákra vagdostam - ez igazából adja magát, hogy hol, mert eleve kis csokrocskák alkotnak egy-egy ilyen virágzatot. Ezeknek a szárát vékony dróttal összefogtam, így tömörebb lett egy-egy kis csokrocska, ami azért is fontos, mert 1: jobban lehet vele dolgozni, 2: szebb lesz a végeredmény.

Az alapos előkészítés tehát nem ártott itt  sem, a szép végeredmény érdekében.

Ragasztgatás közben egyre jobban beleszerettem, mert a valóságban még szebb lett, mint amilyennek elképzeltem.

És hát íme:

Mivel blogcica teljesen kinullázta azt a szép halványpasztell szalagot, amit eredetileg kiválasztottam, így menet közben változott is az elképzelésem. Készült rá egy natúr-fehér pamutszalag, ami kapott egy kis egyediséget.

(talán Miyu már látta azt amit én csak később tudtam meg, hogy ez a szalag sokkal jobban áll ennek a műnek)

A masni nem csak díszként szolgál, hanem a büszke alkotót is jegyzi, és funkciója is van ám,

azzal lehet a kívánt helyre tenni.

A többi koszorú között is jól mutat. Évszakok jönnek-mennek, de ezek a kerek, virággal tömött szépségek jó darabig díszítik majd a lakást.

Köszönöm, hogy olvastad a bejegyzést!

Rea

ZSÁMOLY 

 

reantik

Megnyerő formájú, cuki gömbölydedség - vagyis szerelem első látásra - volt nekem ez a kis sámli. No azért nem ezzel a rojtos szörnyedményrózsaszín huzattal. De tudtam ám, hogy mit szeretnék vele babrálni, így jöhetett. És azt hittem, hogy piszok könnyű dolgom lesz vele.

Hát csalódnom kellett, mert a szétbontás után szembesültem a valósággal, a szivacs valami gusztustalan sárgásbarnára színeződött, és foszlott, az alap pedig szinte papírból volt. Így jár az aki fotó alapján vásárol - 4 lábat.  Merthogy csak azok voltak használhatóak az egészből. De nem baj, cserébe legalább jó olcsó volt.

Még korábban - nem kis melóval - szétbontottam pár csodaszép állapotban lévő - koszos, koszos, de kimosható - régi csíkos zsákot, és tisztítás után az egyik csak arra várt, hogy végre a kis-sámlimra kerülhessen. 

(csak halkan megjegyzem, Miyu végig a zsákok alá bújva asszisztált nekem)

Egy keveset várnia kellett, mire asztalossal kivágattam az alapot, és ha már úgyis új kellett belőle, akkor az eredetinél nagyobb is lett egyúttal. És hát jól jön a régi ismeretség, mert csak úgy nem vagdosnak ám akárkinek ilyen szépen tömőanyagot. 

A párom segített a lábakat felfúrni, négy jókora csavarral rögzíteni, majd lefestettem - Lignocolor shades árnyalattal - a lábakat és az alapot is, ez jól passzol a kiválasztott bordós-barnás csíkos, alaposan kitisztított csodaszép szövésű zsákvászonhoz, nem utolsó sorban pedig a többi bútorunkhoz is. Rögzítettem a két részt egymáshoz, majd körbeszivacsoztam, vetexet is használtam, így jó rugalmas is lett, de egyúttal puha is. Olyan igazi sámlis.

Még korábban körberajzoltam az alapot egy újságpapírra, ami a huzat szabásmintájához volt nagy segítség, és kezdődhetett az a rész, amit az egészben a legjobban imádtam. Minta választás, transzferálás, és varrás.

Munka közben: itt jól látszik az ovális alaphoz remekül passzoló hasonló alakú minta, és a körbefutó merevítés, amelyen szintén csík fut végig.

Az oldalát is felvarrtam, majd aprócska kárpitosszegekkel akkurátusan rögzítettem az alaphoz a huzatot, és bevallom nekem már így is nagyon tetszett,

de befejezésként azért kapott egy szép - a  zsák anyagából varrott - zsinórdíszt, amit a szögek vonalában rögzítettem körben a sámlira.

Kicsi, duci és főként párom használta, mert a balesete után sajnos nehézkes volt neki ülve enni, de így fel tudta tenni rá a lábát. 

Ha bármi kérdésed van, vagy szeretnél belefogni egy ilyen kis bútordarab felújításába, ne habozz. Szeretettel és egy kis fantáziával csakis jót lehet velük tenni.

Rea

  

GOMBÁK   -   DE   NEM   BOLONDOK :)

Szerettem volna valami saját készítésű őszi dekorációt a lakásba, de tökből mindig igazit faragunk Domossal, ráadásul a minap a zöldségesnél tök olcsón sikerült beszerezni 3 szépséges fehéres-zöldes kis dísztökpéldányt, így valami egészen máson törtem a kobakomat. Akkor ötlött fel bennem, hogy előszedem a maradék darabka anyagokat és hátha kapok valami ihletet. Jó kis halom összegyűlt a mindenféléből, és először valami rusztikus virágfélében gondolkodtam, de aztán a színek adták magukat, és az a maradék kis rojtos anyag, amiből nyár elején az egyik saját főzésű dzsem kupakjának a ruhája készült. Akkor már tudtam, hogy gombát, vagyis gombákat fogok "termeszteni".

Kb. tenyérnyi egyáltalán nem szabályos kört vágtam ki kétféle anyagból. Ez tetszés szerinti lehet, én maradék kézzel szövött lenvásznat és egy jó vastag régi liszteszsák darabját használtam fel. A zsák jó kis rusztikus a kalap tetejéhez.

Géppel összevarrtam, kb fél cm-re a szélétől, hagytam egy nyílást, ahol kitömhettem. majd a nyílást befogva apró pelenkaöltésekkel körbevarrtam a szélén. 

Semmit nem fordítgattam, nem törekedtem arra, hogy szabályos legyen és makulátlan, mert a gombák kalapját sem körzővel és vonalzóval szerkeszti a természet, ugye?

Ilyen kis hullámos, esetlenül aranyos párnácska lett belőle.

A gomba tönkje a már említett eredetileg rojtos darabkából készült, a rojtok imitálják majd a spóratartó lemezkéket. Oldalt összevarrtam, de közben rákerült a logó is.

Az alsó részt keskenyen visszahajtottam, és apró pelenkaöltésekkel felvarrtam a "hengeres" tönk végére egy kis kerek filc lapocskát. 

Amikor ez megvolt, szórtam bele kb. a feléig rizst (nem szerettem volna ha valami színes magocska átlátszik, ezért a fehér rizs tökéletes ehhez, és elég nehéz is), majd tömtem bele tömőanyagot is. Ez azért is jó, mert így a rizs nem potyogott ki varrás közben.

Kicsit ferdén, nem pont a közepére - de ez egyébként ízlés kérdése is - felvarrtam a gomba tönkjét, a rojtokat pedig egy-egy kis öltéssel odavarrtam a kalap széléhez. 

A rojtok végét visszahajtva is odavarrtam, 

majd egy darabka cérnacsipke-szalagból, kissé fodrosan gallért is öltögettem rá.

Egy másik variációnál egy nem túl szép cakkos szélű drappos horgoltcsipkés-hímzett terítő darabkáit használtam fel. A kerek csipke lett a kalap teteje, a hímzett szélből pedig a gallér készült. És máris tetszik az addig csúnyácska anyag, igaz más formában.

Csipkekalapos, tehát ő biztosan kiscsaj :)

Aprócska csomók, foltok egy másik fejfedőn.

A spóratartókat hímzőfonallal imitáltam, és itt jól látszik a fodros rakott gallér is.

Egy kosárnyi bolondozás. És azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem állok meg ennél a három darabnál. Sok-sok ötletem és anyagom vár még felhasználásra, és varrás közben jöttek a legjobbak.

Ne féljen senki elkezdeni, nem kell hozzá nagy varrótudomány, sem őrülten jó kézügyesség, mert ezek a kis cukiságok szerintem akkor a legigazibbak, ha kicsit bumfordiak, rusztikusak és itt-ott tökéletlenek.


Jó öltögetést kívánok!

reantik