AZ   EGYIK   DOBOZOM

reantik

Egy Pest melletti településen kaptam ezt a dobozt egy bácsitól akinél csodaszép thonet székeket vásároltam. Nem festett túl szépen, milliméternyi vastag porréteg lepte, kopott, repedezett és koszos volt. Valamikor biztosan kincseket rejtett, és úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz az én kincseimnek is.

Persze némi vele való foglalatoskodás után.

Belül sem túl szép már.

Az alján már látszódott egy kevéske sufnituning nyoma.

Letisztítottam, csiszoltam, fatapaszoztam a réseket, ismét csiszoltam, és festettem, majd mintát varázsoltam rá és waxoltam.

Az oldalak belső részére szép mintájú szürke-fekete árnyalatú papírt ragasztottam és próbáltam a tetején lévő mintával összhangban választani. 

A dobozka "feneke" belül csak festett maradt, szeretem így.

Amikor az antik waxréteget maszíroztam bele a krétafestékbe, akkor döntöttem el, hogy a papírt is "régiesítem" kicsit. Arra is került egy leheletnyi waxréteg, de csak finoman. Alul már foltos-antik hatású, felül még az eredeti papírbélés.

A régi rézvereteket, díszeket, zárat óvatosan szereltem ki, hogy majd ismét fel tudjam használni.
A zsanérok viszont új csavarokat kaptak, mert szöggel voltak felrögzítve. (ugye-ugye a sufnituning nyomok)

Ilyen volt eredetileg a zár dekorcímere a doboz oldalán.

Miután pedig óvatosan, nagyon finom csiszolóvászonnal átdörzsöltem, ilyen szép antikos lett.

A megtisztított zsanérok és a zár is mehettek vissza megszokott helyükre.

Én pedig beköltöztettem a "vackaimat", amelyek nekem kincsek.

Az első beköltözők az ékszer alkatrészeim voltak, a minta eredetileg hozzájuk lett választva, de őket már felhasználtam, és aprócska dobozokba rejtve várják, hogy hová kerülnek majd.

Ha egy ilyen régi dobozra teszel szert, ne válj meg tőle, sok-sok évet várt, hogy az új tulajdonoshoz kerüljön, rengeteg elmesélhetetlen emléket rejthet a története, jó lenne csak egy pici részletet tudni ezekből.

reantik

DOBOZ  EGYEDI  KIVITELBEN

reantik

Van pár ilyen sima natúr - amolyan snassz csomagolópapír-barna - egyszerű dobozom. Egy kósza ötlettől vezérelve pedig ki szerettem volna próbálni valamit: mégpedig keresztszemes mintát gondoltam hímezni a tetejére. A kivitelezés elkezdése sajnos nem ment olyan hipp-hopp. 

Először a kiszemelt mintát rögzítettem a dobozra a festők által is használt maszkolószalaggal, mert az nyomtalanul eltávolítható még a papírról is, és nekiálltam egy vastag tűvel lyukasztgatni. Hát nem ment túl gyorsan és túl biztosan sem, így keresni kellett a művelethez egy cipész-árnak nevezett kéziszerszámot. Na itt volt a bibi, mert 3  kiskereskedésben is csak néztek rám, hogy az meg mi, nekik olyan nincs. Persze az egyik nagy barkácsáruházban egy idősebb eladó tudta mit szeretnék, így az elfekvő két darab egyikére lecsaptam, a párom pedig megfelelően hegyesre reszelte, hogy használni is tudjam. 

Végre kezdődhetett a lyukacskák kijelölése, de azért nem árt ám óvatosan és megközelítőleg egyforma mélyen átszúrni a kartondoboz tetejébe a nekünk tetsző mintát, mert csak akkor lesz szép egyenletes a hímzés. 

Miután minden metszésvonalat - ahová majd a keresztszemes minta öltései kerülni fognak - egy aprócska lyuk jelölt, készen is volt ez a rész.

A minta levétele után így nézett ki a kilyuggatott doboz.

Kiválogattam a nekem tetsző színárnyalatokat - ezúttal egy korábbi keresztszemes hímzett kép fel nem használt fonalainak nagy részét hímeztem fel- és kezdődhetett az öltögetés.  

A rózsához kicsit rozsdás és narancsos-barnás árnyalatokat használtam, és a levelekhez pedig ezúttal nekem a szürke és sötét méregzöld passzolt.

Nyaralás alatt is öltögettem néha, mert bár a minta nem volt túl nagy, de a doboztetőre hímezgetés eléggé próbára tette az ujjaimat - nem is volt olyan egyszerű mint ahogyan azt gondoltam - túl sokat nem akartam egyszerre, mert a tű az első alkalommal vízhólyagot alkotott az ujjamra. 

(Ha nagyobbak a lyukak, akkor talán könnyebb lett volna a tűt a cérnával átvezetni egyik oldalról a másikra, de nem szerettem volna, ha a lyukak túlságosan látszódnak, ezért inkább kicsit beosztottam a hímeznivalót, így az ujjaim sem szenvedték meg.)

Itt már egészen a finisben voltam :)

Elkészült. És nagyon imádom, nagyon tetszik ahogy a natúr dobozhoz idomultak a színek és ahogy régies, kissé fakult hatása van az egésznek.

A minta szélén még így is láthatóak a lyukacskák, de ez az apróság nem nagyon zavar.

Kicsit olyan érzést sugároz nekem, mint amikor a rózsabokron maradnak a rózsák és jönnek az első fagyos, szeles és csapadékos őszi napok. 

Régi festékfoltos kulcs, egy antik horgolt csipkekesztyű a hangulatot erősíti.

sok-sok xxxx














reantik

A régmúlt emlékei 

Szépséges   régi   lakatok

Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de nagyon nekem nagyon tetszenek a régi, sőt olykor vaskos és nehéz kulcsok, és persze minél rozsdásabb annál jobb!

Most ugyan nem (csak) kulcsokat hoztam, hanem a hozzájuk való lakatokból válogattam, és persze nem a manapság gyártott hiper-szuper-modern változatokból, hanem azokból, amelyeket anno egy-egy iparos, kovács vagy fémműves tervezett és valósított meg több órai precíz munkával. 

Gyönyörűek, ugye?

Legtöbbet halasat találtam a képek között, ezért is került ide halak - talán az állatövi jegyek többi verziója is megvolt?  

Nagyhal, páros hal, sőt olyan hal is amelyiknek az uszója takarja a kulcslyukat.

Még a kulcsok is nagyon szépen kidolgozottak.

Picit furán fest így ez az oroszlán az orrán a kulcslyuk helyével.

A kiskutya hajdan vajon mit őrzött?

Na azt nem tudom eldönteni, hogy ez ló vagy egy nagyobb kutya, de talán az első.

Az elefánt ormánya szinte adja magát a lakatolás lehetőségére. Még a kulcs is olyan fánisra sikeredett.

Ez a skorpiós lakat nagyon nyerő nálam! Élő példánnyal nem szívesen találkoznék, de ezt elfogadnám!

Vajon milyen titokzatos helyet vagy rejtélyt őrizhetett ez a mítikus lény?

Zenélni nem lehet vele, de zárni már annál inkább.

Ez nekem olyan nagyon de nagyon tetszik.

És hát ezt a szépen cizellált lakatocskát - persze a kulccsal együtt - is szívesen őrizgetném.











reantik

EGYSZERŰ - KEREK  PÁRNA

reantik

A páromnak nyár elején volt egy wakeboard-balesete, ami miatt nagyon sokáig fájt a lába, és akkoriban szokott rá arra, hogy alvás közben párnán van a lába. 

Nekem pedig van két, nagyon szeretem, fodros szélű fehér lenvászon párnácskám (a fotón hátul oldalt láthatóak) amelyek egy éjszaka után elég megviselten néztek ki a fenti ok miatt. Ezért felajánlottam a férjemnek - a békesség kedvéért és a kényelem érdekében - egy kerek párnát. Csak sajnos huzat nem volt rajta. Ezt ma pótoltam. 

Elővettem a hozzávalókat és amíg Domos olvasott, addig én alkottam, Miyu pedig segített.

Kiszabtam egy kerek körlapot, no meg két félkört, vagyis a félkörnél egy kicsit hosszabbat, mert az átmérővel megegyező szélességben ráhagytam az anyagra. Ez egyrészt a varráshoz kellett, másrészt pedig, azért, hogy a két rész hátul jól fedje majd egymást.

A két hátsó darabot eltisztáztam, majd szélesen letűztem.

Gombostűkkel rögzítettem a rétegeket egymáshoz, majd összevarrtam. A varrásba illesztettem a kis reantik "fülecskét".

Ha kifordítom, akkor majd jobban fog ám kinézni :)

A profiktól lestem el, hogy ha íves darabokat varrnak, akkor mindig "kicsipkednek" az anyagból egy-egy pici darabot, mert így a kifordítás után szebb lesz.

Elővettem a kiválasztott, természetesen tükörképként kinyomtatott szöveget amit áttranszferáltam a párna elejére. (Pentart transfer folyadékot használtam.)

Vasalóval fixáltam a mintát, a hátuljára a biztonság kedvéért a két rész közé tépőzárat varrtam, mert a gombokon nem túl kényelmes aludni, szerintem legalábbis :)

"Élvezd az  apró örömöket", mert ez igazán semmiség, és az a fontos, hogy jól tudjon pihenni a kedvesem.

Az én oldalamon csajos kerek párna, középen csipkével, toile mintás anyagból - azt is én varrtam ám - a másik oldalon pedig az egyszerű, reantikos,  pasis párna antik kézzel szövött lenvászonból.

Jó pihenést :)

reantik

GERBAUD   FADOBOZ

reantik

Az elmúlt 4-5 hónapban felújítottam pár apróbb és nagyobb lakberendezési tárgyat. Ez a kis Gerbaud fadoboz az egyik kedvencem. Elég ritka a szép állapotban fennmaradt dobozka, amelyben egykor finom édességek lapultak.

Amikor rábukkantam nem is hittem, hogy ilyen ritka kincset sikerült találnom. Az igazat megvallva, azért olyan túl jó állapotban nem volt, de jó alapnak bizonyult még így koszosan is. 

Lássuk mit is kezdtem vele:

Első lépésben tisztítószeres lemosást kapott, amitől bevallom nem lett sokkal szebb. Volt ahol a rárakódott ragacsos mocskot le kellett vakarnom róla, de a végén látható lesz, hogy megérte!

Mivel a lemosás nem segített elérni a hőn áhított kinézetet, óvatos csiszolás következett. Ennek köszönhetően már előbukkant a fa szép, érett színe és erezete. Itt látható az aprólékosan elkészített csapolás, amely a sarkokat tartja össze. Manapság miért nem csinálnak ilyeneket? 

A nagy munka közepette egy hangyányit azért csökkent a dobozka tetejébe préselt minta rajzolata, de ennyit hajlandó voltam feláldozni a cél érdekében.

A csiszolást innen már nem mertem folytatni, mert féltem, hogy eltűnik az értékes, eredeti minta.

Festékkel "elrontani" eszem ágában sem volt ezt a szépséget, de a waxot annál szívesebben használtam a fafelület szépségének a kiemelésére. A csiszolás miatt tökéletesen sima volt a dobozka, így megfelelt a waxoláshoz is.

Egy puha ronggyal simogattam bele a felület aprócska pórusaiba az illatos waxot. (Bármelyik wax tökéletes erre a feladatra, ekkor még az Annie Sloan waxot használtam, tesztelgettem).

A színbeli különbség jól látható, a waxolt felület teltebb, gazgadabb és mélyebb tónust kapott.

Íme a waxolt dobozka.

Ám ezzel még koránt sem voltam készen! A belső részeket is megcsiszoltam amennyire csak tudtam, hogy minél simább, egyenletesebb felületet kapjak, mert papírt szerettem volna bele ragasztani, és úgy nem szép ha huplis.

Mivel nekem ez a doboz egyáltalán nem nőcis, csakis valami egyszerű mintás papír jöhetett szóba. A csíkos és a pepita között vaciláltam. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy pepita mániás is vagyok,  így egy pasis fekete-fehér pepita minta mellett voksoltam. Csak az volt a gond, hogy nem volt elég ebből a kartonból és mivel ez egy aldis dekorkarton füzetben volt, hát esélyem sem volt rá, hogy hipp-hopp elszaladjak venni, mert nem mindig kapható, csak évente 2-3 alkalommal. 

De sebaj! Kitaláltam, hogy vastagabb papírra fénymásolóval sokszorosítom. Bevált az ötlet, így még a mintadarab is megmaradt, mert mindenhová a másolatból ragasztottam. A széleknél finom csiszolóvászonnal ledörzsöltem az egyenetlenségeket, így sokkal szebb is lett. (A waxolt felületre azért vigyázni kell a művelet során!)

Az indulási állapothoz már nem is hasonlít!

A szépséges régi Gerbaud minta.








reantik