AZ   EGYIK   DOBOZOM

reantik

Egy Pest melletti településen kaptam ezt a dobozt egy bácsitól akinél csodaszép thonet székeket vásároltam. Nem festett túl szépen, milliméternyi vastag porréteg lepte, kopott, repedezett és koszos volt. Valamikor biztosan kincseket rejtett, és úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz az én kincseimnek is.

Persze némi vele való foglalatoskodás után.

Belül sem túl szép már.

Az alján már látszódott egy kevéske sufnituning nyoma.

Letisztítottam, csiszoltam, fatapaszoztam a réseket, ismét csiszoltam, és festettem, majd mintát varázsoltam rá és waxoltam.

Az oldalak belső részére szép mintájú szürke-fekete árnyalatú papírt ragasztottam és próbáltam a tetején lévő mintával összhangban választani. 

A dobozka "feneke" belül csak festett maradt, szeretem így.

Amikor az antik waxréteget maszíroztam bele a krétafestékbe, akkor döntöttem el, hogy a papírt is "régiesítem" kicsit. Arra is került egy leheletnyi waxréteg, de csak finoman. Alul már foltos-antik hatású, felül még az eredeti papírbélés.

A régi rézvereteket, díszeket, zárat óvatosan szereltem ki, hogy majd ismét fel tudjam használni.
A zsanérok viszont új csavarokat kaptak, mert szöggel voltak felrögzítve. (ugye-ugye a sufnituning nyomok)

Ilyen volt eredetileg a zár dekorcímere a doboz oldalán.

Miután pedig óvatosan, nagyon finom csiszolóvászonnal átdörzsöltem, ilyen szép antikos lett.

A megtisztított zsanérok és a zár is mehettek vissza megszokott helyükre.

Én pedig beköltöztettem a "vackaimat", amelyek nekem kincsek.

Az első beköltözők az ékszer alkatrészeim voltak, a minta eredetileg hozzájuk lett választva, de őket már felhasználtam, és aprócska dobozokba rejtve várják, hogy hová kerülnek majd.

Ha egy ilyen régi dobozra teszel szert, ne válj meg tőle, sok-sok évet várt, hogy az új tulajdonoshoz kerüljön, rengeteg elmesélhetetlen emléket rejthet a története, jó lenne csak egy pici részletet tudni ezekből.

reantik