Levendulás, illatos sárgabarack-dzsem

-

ahogy én készítem

A cseresznyedzsemmel kezdődött minden, és ott is folytatódott, mert az elmúlt három hét alatt  annyi dzsemet készítettem amennyit eddig még soha. Mindig úgy képzeltem, hogy ilyesmit csinálni iszonyatosan macerás és izzasztó meló. Hát van benne ilyesmi is, de valahogy élveztem minden percét - főleg a kóstolásokat - és úgy gondolom a következő nyárig pont ki fogjuk húzni azzal a jó pár üveg finomsággal, amelyek ott lapulnak a konyhaszekrény polcán.

A sárgabarack dzsemet, vagy lekvárt szinte mindenki szereti - kivéve talán az én nagyfiamat, aki csak a fánkhoz hajlandó ilyesmit enni. Már csak ezért sem maradhatott ki a sorból és ezért is számít nagyágyúnak.

A levendulás nap óta kicsit elvarázsolt ez az aprócska lila virág, a világhálón pedig ezernyi fotó van különféle levendulás sárgabarack dzsemről, és ha már van is itthon, meg hát amúgy is, próba cseresznye - akarom mondani sárgabarack - bepróbálkoztam egy ilyen pofonegyszerű különlegességgel.

Az alapanyagok listája igencsak rövid:

- finom érett, édes sárgabarack (kb 2 kilónyi)

- morzsolt levendula kb. 1 púpozott evőkanálnyi (vagyis a szárról lemorzsolt virágok)

- 4 evőkanálnyi (igen jól látod, csak ennyi)  steviás befőzőcukor

Az alaposan megmosott, megtisztított barackokat kimagoztam és negyedekbe vágtam, majd feltettem a tűzhelyre, igaz tűz az nincs, de a főzőlapon is tökéletesen fog rotyogni, sőt ez még szabályozható is, ami nem elhanyagolható szempont a rotyogási fázisban, hogy ne legyen minden tiszta ragacs az edény körül.

4 evőkanálnyi édesítőszer van benne csak, és bevallom - miután kóstoltam a végeredményt - nem hiányzik a cukor édessége. Ennyit is csak azért tettem bele, hogy ne legyen nagyon híg, és órákig sem szerettem volna főzni, hogy jól besűrűsödjön, ez a kis adalék pedig azon is segít.

Összesen 4 üveg dzsem lett, és ha belegondolok, hogy egy üvegnyiben van egy evőkanálnyi cukor, akkor úgy hiszem, azt büntetlenül lehet enni! Ugye szerinted is?

Itt már a levendula is belekerült, majd még pár percet hagytam pöfögni az egészet, és belekanalaztam az előre elkészített üvegekbe.

 

5 percre minden üveg tótágast állt - ezt a fázisfotót a többi dzsemnél mindig elfelejtettem elkattintani, de most meglett ez is.

Majd beköltöztek a finom meleg kötött takaróba burkolózva a kosárba, dunsztom sincs, hogy minek :) de már régen is így csinálták. Na jó tudom az okát, így lassabban hűl ki az üveg tartalma, addig is folyik a csírátlanítás és tartósabb marad a befőttbe zárt nyár.

Ma a bilétákkal kezdtem a napot, szeretek rajzolgatni, főleg akvarellceruzával. Közben egy kis napozás is belefér az erkélyen :)

Öltözködésre és sminkre felkészülni, hamarosan fotózás :)

(halkan megjegyzem, hogy amíg kilyukasztottam a bilétákat, addig blogcica 2 gumigyűrűt is eltulajdonított, és kibújt belőle ismét a kölyökmacska, mert egy csomó ideig játszott velük)

Csinosan és gusztán, én pedig már éhes vagyok, de a főszereplőknek először dolguk van.

Már nem bírtam magammal, és nem dicsérgetni akarom magam, de nagyon fincsi lett!!!

Ha befőztök sárgabarackot, próbáljátok ki ezt a verziót is, mert ezek a pirinyó lila pöttyök valami földöntúli ízt kölcsönöznek a gyümölcsnek. 

Nem csupán színként mutatnak remekül együtt, de az ízük is tökéletesen passzol egymáshoz.

Nem is tudom, hogy végül is elég lesz-e 4 üveggel ebből a finomságból? Fánkot is elég sokszor szoktam sütni, meg aztán még most kezdődik igazából a barackszezon.

Kell ennél több?













Rea

LEVENDULA

KOSZORÚ

do it yourself, avagy csináld velem

Sok-sok friss levendulával kezdj csak neki egy ilyen remekmű elkészítéséhez, mert a száraz levendulával nagyon nehéz dolgozni, az aprócska virágok még így is potyogni fognak. 

Ám azokat se dobd ki amelyek erre a sorsra jutottak, mert potpourriként illatosítsd vele a lakást.

Mivel nem volt megfelelő kis méretű koszorú-alapom, ezért gyorsan tekertem egyet. Rugalmas, jó erős és hosszú növény szárából, ágából remek alapot lehet készíteni. Én friss fűzfa hajtásokat használtam.

Miyu most is közreműködött, de a fotó most csak a méret miatt került ide. Cicafejtől kicsit nagyobb karikát hajlítottam, majd folyamatosan tekerve áthúzkodtam a hosszú szálat mindaddig, amíg el nem fogyott.

Az első szál jó tartású és jó hosszú legyen, mert ez adja a többihez az alapot.

A következő szál végét a két szál közé dugtam, majd követtem vele a tekerés irányát és így tovább addig, amíg elértem ezt a vastagságot.

A vesszők végeit az alapba simulóan megnyestem, hogy ne álljon ki sehol, de ne is bújjon majd ki, így egy stabil alapot kaptam, amely szépen meg fog száradni a virágokkal együtt.

Kezdődhetett a látványos rész, mert amit eddig tekergettem, az jó esetben nem fog látszódni - hacsak a falnak nincs szeme :)

Most már csak kis csokrocskákat kellett gyártani, amelyeket szép sorban, vékony dróttal erősen, de azért óvatosan - nehogy a drót a virág szárait elvágja - az alaphoz rögzítettem

Egymás után szép sorban kezdődhetett a rakosgatás, tekergetés.

Alakul ... de még sok van hátra.

Ugyanis csak az első réteg van még készen. Itt már óvatosan lenyomkodtam, hogy legyen hely a második sornak.

Szép dús koszorút szerettem volna.

Már a második sor is majdnem készen van.

A virágok közt voltak aprócska, szép zöld levélcsokrocskák is, amelyeket egy kupacba gyűjtöttem, és a végén a virágok közé dugdostam. Nem rögzítettem őket semmivel, mivel a száradás során majd szépen a virágok közé idomulnak, és nem potyognak ki. Amúgy sem volt szándékomban dobálózni vele. 

Kapott egy - vagyis két old silver árnyalatú selyemszalagot amivel bárhová felakaszthatom.

Egy közeli ...

és egy még közelebbi kép a virágokról.

Miyu is kíváncsi volt a végeredményre.

Most már csak száradnia kell! Levegős, meleg helyen - pl. ebben a kánikulában a nappali erre a célra is tökéletesen megfelel :) Közben pedig az illat is megmarad.

Esti és éjszakai ügyködésem eredménye: egy szépséges levendula koszorú és egy hatalmas levendula csokor, no meg egy tálka illatos lepotyogott aprócska virágfej amelyek száradás után majd egy szép zsákocskába kerülnek.

Azt hiszem picit megfertőződtem, de azért még mindig a rózsa a kedvencem.

Rea

HŰSÍTŐ   HÁZI   FINOMSÁG

a kánikula ellen

Vásárlás közben jutott eszembe, hogy árválkodik még a hűtőben egy lime és egyetlen citrom, így vettem még hozzájuk pár darab citromot és két szép narancsot és úgy döntöttem, hogy LIMONÁDÉ fog készülni. Még ősszel bukkantam rá - bevallom már nem is tudom, hogy melyik üzletben - azokra az aranyos, füles, amerikai stílusú befőttes üvegekre, amelyeknek csavaros pepita kupakjuk is van, szívószállal a közepén. Az tehát adott volt, hogy miben is szervírozom majd ezt a finomságot :)

A hozzávalók mennyiségére nincs pontos receptem, mert a gyümölcsök is más méretűek, azonban próbálok minél kevesebb cukrot használni, de ugye a limonádéba kell valami édes is ami ellensúlyozza a savanyú ízt, így a bodzaszörp mellett tettem le a voksomat, amely ráadásként még mentás ízesítésű is volt. A mini fűszerkertből pedig leszedtem pár ágacska friss mentát is.

A citrusokat feldaraboltam, a friss zöldfűszer leveleit leszedtem az ágacskákról és az egészet egy kancsóba tettem, majd egy speciális fa eszközzel alaposan megnyomkodtam, hogy kinyerjem a finom gyümölcsök levét és a menta aromáját.

Ha nincs ilyen mixerek által használatos alkalmatosság otthon, egy nagyobb fakanál nyele is megteszi :)

A kancsó tartalmához öntöttem a tetszőleges mennyiségű szörpöt, és bevallom adtam még hozzá egy kevéske üveges citromlevet is, mert valahogy nem volt elég savanykás, több citromot pedig nem szerettem volna már bele tenni.

Alaposan elkevertem, és ezzel készen is lett az alap - ami elég sűrű és tartalmas lenne így limonádénak.  

Az üvegeket kb félig töltöttem a gyümölcsös keverékkel és a levével, majd felöntöttem jó hideg ásványvízzel és elkevertem. 

Jeget is lehet bele tenni, de az momentán nincs.

És akkor egészségetekre!









Rea

GYERTYATARTÓ 

...

kicsit tuningolva

Szeretem a gyertyákat, bár nincs teli-biggyesztve mindenhol a lakás velük. Pár hete találtam ezeket az esztergáltnak tűnő gyertyatartókat, az egyik törött is volt, először arra gondoltam, hogy elég visszaragasztani rá a tüskés fémtálcácskát, de mégis amellett döntöttem, hogy megszabadítom tőle a másikat is, mert szerintem fölösleges rajta, és megtöri azt a kecses ívet ami miatt megtetszettek. Hát a másikról csak kisfűrésszel tudtam leoperálni, de sikerült! Hurrá!!!

A színükkel egyáltalán nem voltam kibékülve, bár imádom a szürkét is, azonban ez sem volt akadály.

Első körben meg kellett ragasztanom, és a keletkezett rést kitölteni fatapasszal, amit száradás után megcsiszoltam, majd kapott egy Shades árnyalatú réteget. 

Ez is nagyon szép szín, de nem ez volt az elképzelésem, így hagytam alaposan megszáradni.

A választott szín a nagy kedvencem - a light grey lett ismét, a nevével ellentétben, ez nekem inkább kicsit koszos fehérnek tűnik.

A csiszolószivacsok is munkába álltak kis ideig, 

de csak addig, amíg lekoptattak némi festéket.

Az áttetsző waxrétegre ezúttal jutott az antik waxból is.

Valami ilyen felületet próbáltam elérni, azt hiszem sikerült. Picit kőhatású, koszlott és régies lett.

Azért a kiindulási állapothoz képest elég nagy a változás.

Most már tökéletesen illik a többi kiegészítőhöz.

És remekül mutatnak rajta a romantikus rózsás gyertyák is.











Rea

NEOBAROKK   KISASZTAL

- - -

stílusváltás

A neten vadásztam ezt a kisasztalt. Igazából nem is kicsi, pont jó kis méret a kanapé mellé lerakónak, vagy akár kis kávézóasztalka is lehet a nappali díszeként. Az asztallap formája és kecses ívei hatottak a fantáziámra első perctől, és nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy szeretném.

Szerencsés vagyok, hogy végül én nyertem meg a licitet, és ráadásul egy új, de a manapság kapható, nekem egyáltalán nem tetsző asztal árának töredékéért. Ez még fából készült, politúrozott felületekkel, és hajdan biztosan sok-sok ugyanilyen szépséges bútor között lakott egy szép nagy házban. Mostantól pedig nálunk lesz.

Politúrozni nem tudok - bevallom nem is fűlne hozzá a fogam, mert iszonyatosan macerás és időigényes mutatvány - és amúgy is lefestve képzeltem el az új életét. 

Kifejezetten szép állapotban volt, de azért itt-ott voltak rajta mélyebb karcok és repedések, azokat javítani kellett. Nem kell ám megijedni, a fagitt leheletvékonyan van rajta és alig maradt belőle a csiszolás után a felületen.

Kezdetét vehette az első félidő (hogy maradjunk a focinál), csak én ecsettel és festékkel lövöm a gólokat :)

Félre téve a tréfát, az első réteg nem nagyon fedett, de nincs is ezen mit csodálkozni, alaposan átcsiszoltam a felületet, szóval kicsit beitta. 

De a második réteg már tökéletes volt, tehát következhetett a wax előtti csiszolás. 
Az élek mentén, és itt ott a lábakon is koptattam a festékből, egészen vissza az eredeti felületig.

A csiszolás utáni alapos portalanítás végeztével kerestem egy lézernyomtatóval előre kinyomtatott képet, mert transzferálni szerettem volna a felületre.

Erről a műveletről nagyon sok helyen lehet informálódni, a lényeg dióhéjban annyi, hogy szükség van hozzá egy felületre amire szeretnéd a mintát, egy tükörképként kinyomtatott képre vagy szövegre és egy transzferáló folyadékra - ez lehet speciálisan erre a célra kitalált, mint pl. a Pentart transzfer folyadékja, de lehet Almawin narancsolaj koncentrátum, vagy akár levendula illóolaj is. Én a Pentartosra szavazok, az adta eddig a legszebb eredményt :)

Ezen kívül fültisztító pálcikára vagy vékony ecsetre és egy kiskanálra vagy jégkrémpálcikára.

Első körben rögzítsd a mintát a nyomtatott felével a felületre - én erre a célra maszkolószalagot használok - majd nem tocsogósan, de ne is túl spórolósan, itasd át a papírt a transzferáló folyadékkal.

A képeknél nem olyan eget verően fontos a tükörkép, de a szövegnél már annál inkább :)

Ha ez megvan, akkor egy jégkrémpálcikával (nekem ez jött be leinkább) vagy egy kiskanál domború oldalával óvatosan - de azért határozottan nyomva - dörzsöld át a mintát a díszítendő felületre.

Amikor az egész mintával végeztél, akkor vigyázva távolítsd el a papírt a felületről és hagyd száradni pár percig, hogy elpárologjon a transzferáló folyadék.

Végezetül az egész asztalkát átecseteltem áttetsző wax-al, amit azután egy puha ronggyal beledolgoztam.

Mivel a férjem vezetékneve Fehér, ez a minta passzol hozzánk, ráadásul jól is mutat a bútoron. 

A házikó is ott van ám megbújva.












Rea