ANTIKOLÁSI  TRÜKKÖK - AVAGY NEM  MIND  RÉGI  AMI   ANNAK  LÁTSZIK 

Az internet világában szerintem fölösleges pénzt kidobni egy-egy ajándék kísérő kártyára, képeslapra, hiszen gyárthatunk sajátot. Amellett, hogy pénzt spórolhatunk, jó kis elfoglaltságot jelent, a gyerkőcökkel is lehet közös program, ráadásul még a mindennapi mókuskerékből  való kikapcsolódásnak  sem rossz. A világhálón sok designer vagy hobby tervező oldalán találhatóak ingyenesen letölthető mintalapok, amit kinyomtatva igazán igényesen fel is lehet turbózni. Szerintem mindenki talál az ízlésének megfelelőt.

Én is egy ilyen kinyomtatott verzióval dolgoztam. Itt találtam: http://glenda-jsworld.blogspot.hu/p/free-christmas-designs.html.

Először is sima stiftes ragasztóval - de ez lehet bármilyen ragasztó, a lényeg, hogy egyenletesen kenjük be a felületet -  felragasztottam a kinyomtatott lapot egy vastagabb papírra, pl. famentes rajzlapra, de lehet picit vastagabb kartonra is. Majd száradás után szépen körbevágtam a formát, az ívek miatt a kis körömvágó olló volt a legmegfelelőbb ehhez a művelethez.A megjelölt lyukakat pedig egy állítható lyukasztóval szúrtam ki. 

Ezek után következhettek a mintadarabok, használtam azokat amik itthon voltak: piros és fekete tintapárnát, fekete waxot és akvarell ceruzát. Volt még egy korábbi munkából gyöngytollam, így azt is használtam itt-ott. (Ez egy kis csőrös tubusos gyöngyházasan csillogó, sűrű fehér folyadék, amiből pici cseppeket kell tenni a felületre, és száradás után olyan mintha kis gyöngyök lennének rajta.

A fekete tintapárnával a szélekről befelé dolgoztam, egyszerűen, laza mozdulatokkal, nem nagyon a papírhoz nyomva feltunkoltam a tintát a papírra, majd még száradás előtt egy darabka papírral picit dörzsöltem a festéken, végül pedig ezüstösen csillogó szürke tintapárnába nyomkodtam a széleket. a hópihéket kis pöttyökkel emeltem ki néhány helyen. Ilyen lett:

A piros tintapárnával is hasonló módon jártam el, mint a feketével, de itt a fehér tintapárnába nyomkodtam az éleket, így kicsit jeges hatásúak lettek a kártya szélei, és ehhez is használtam a gyöngytollat.

Elég sokat festegetek krétafestékkel, és szinte mindig ezzel a wax-al öregítem a felületet. A dobozaim belsejét mindig szép mintás papírral vonom be, és mivel ezek új scrapbook papírok, vagy tapéták, amelyeknek ugyan régies mintájuk van, de a papír élei ált. fehéren virítanak, ezért azokat is ezzel a wax-al kezelem, és nem árt nekik, sőt! Szeretem azt a finom sima tapintást amit kölcsönöz nekik, és a színüket elmélyíti, emellett pedig pont azt az érzést keltik az így kezelt papírok a szemlélőben, hogy jujj de szép régi, vajon mikorról származik?

Na ezt feltétlenül be kellett vetnem ennél a kártyánál is. A szélekre kentem az ujjammal egészen minimális mennyiségeket, csak éppen egy leheletnyit, majd ujjbeggyel, kis tunkoló mozdulatokkal beledolgoztam a papírba, és kicsit el is húzkodtam néhány helyen. Ha valahol koszosabbra szeretnénk, akkor oda tehetünk még waxot. Sokféle gyártmányú, színű és kiszerelésű létezik ebből az anyagból, de arra azért ügyeljünk, hogy a waxolt felületre nem minden toll fog majd fogni.

A következő az akvarellceruza volt. Ez a legolcsóbb talán, és többféle színt is lehet keverni egymással. Egyszerűen a szélekről haladva különböző erősséggel nyomva a ceruzát besatíroztam a szélét, majd csak éppen hogy nedves szivacsba mártott ujjbeggyel a papír szélétől befelé haladva elmostam a ceruza színpigmentjeit. Ebben az a jó, hogy kis száradás után ugyanazzal a színnel többször megismételhetjük a műveletet, vagy éppen keverhetjük a színt egy másik színnel. A kártya éleibe se felejtsük el bemosni a színt. A jobb felső a sima nyomtatott.

Többféle alapanyag, többféle technika, sorba állítva, fölöttük a használt "öregítő" anyag. Az első a kezeletlen darab, csak az összehasonlítás végett. Már csak egy szép zsinór vagy szalag, uram bocsá egy egyszerű spárga a lyukba és mehet a kiszemelt ajándékra. Még valami: a papír hátulja jelen esetben fehér, így azt sem árt egy kicsit kezelésbe venni. Vannak olyan oldalak, ahol kétoldalas mintapéldányokat is találni ezekből a kártyákból. Jó keresgélést - szerintem erre jó lelőhely a pinterest - és utána jó munkát a "sorozatgyártáshoz".

Most tesztelem az antik mod-podge-ot, amelytől állítólag nagyon szép régies külsőt kap még a sima fehér papír is, annak az eredményéről egy újabb posztban számolok majd be.

Remélem tudtam segíteni azoknak, akik szeretik saját kezűleg díszíteni a csomagolást is. 

Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a facebook oldalamra is, ahol rendszeresen jelentkezem saját ötletekkel. https://www.facebook.com/rea.reantik/

További szép napot!

Rea

AZ   A   BIZONYOS

"KIS    FEKETE"

A klasszikus mondás szerint minden nő alap ruhatárában lapulnia kellene ennek az egyszerű ruhadarabnak. Azonban most még csak véletlenül sem a divatról lesz szó, mivel ebben a bejegyzésben egy kis alap fekete műanyagból készült fenyőfa díszt alakítok át három különböző stílusban. 

Elsőként a napjainkban oly divatos vintage szerint "öltöztettem". Lássuk csak hogyan is:

Először is végy egy macskát, aki mindig mindennek a közepébe fekszik, majd miután sikerült elterelni a figyelmét valami mással, elkezdheted az alkotást :)

Na ezért is lett ő Blogcica, mert folyamatosan asszisztál nekem, kivéve ha már megunta és elvonul szunyálni.

(Azért halkan megjegyzem, most is itt fekszik az ölemben, miközben ezt a bejegyzést írom.)

Kezdetnek óvatosan leoperáltam a díszek végéről a kis kupakokat amibe a szalagot vagy akasztót lehet rögzíteni, majd elővettem a cake pop állványt, felállítottam a formákat rá és old white krétafestékkel (Annie Sloant használtam) lefestettem a díszeket - két sorral, hogy biztosan fedje a fekete műanyag alapot. A kis kupakokat is fehérre festettem.

Majd száradás után kiválasztottam pár nekem tetsző, lézer nyomtatóval kinyomtatott képet, rajzot vagy írást, amit óvatosan át-transzferáltam a festett felületre. Ez elég macerás művelet és ajánlott viszonylag kisebb motívumokat választani ebben az esetben, mert a gömbölyű felületen bizony nem egyszerű szépen dolgozni.

Amikor megvolt a minta, elővettem egy finom csiszolószivacsot, és itt-ott koptattam a díszeken, hogy ütött-kopott hatást keltsek rajtuk. A lefestett kis kupakokat is koptattam, majd mindent átkentem áttetsző waxréteggel és szépen beledolgoztam a felületbe, így finom selymes tapintása lett mindhárom dísznek. Ráadásként mindegyik kapott egy-egy szép bordóspiros bársonymasnit, amivel majd a fára is fel lehet őket tenni.

Ilyen volt és ilyen lett.

Másodikként a kedvenc pepita minta lett a kiválasztott. Imádom azt a kis vidámságot amit áraszt magából és szerintem illik a karácsonyhoz is. A bohókás hangulathoz a "boldog karácsonyt" különböző nyelveken írtam fel a díszekre, úgy mint a krétával a táblára szokták.

Volt olyan karácsony - még a fehér imádatom előtt - amikor a fenyőfánkon és a lépcsőkorlátunk girlandjain is csupa-csupa piros-fehér pepita masni díszelgett. 

Hozzávalók - az alap fekete díszen kívül - szalagok (piros pepita és piros), pepita mintás textil alapú washi tape, és fehér színű chalkboard filctoll. (ezzel a krétához hasonlóan lehet a fekete felületekre írni, vízzel lemosható, de előnye, hogy nem maszatolódik el érintésre).

Washi tape-el körberagasztottam a gömböt, majd egy hasonló szélességű kockás masnit kötöttem, végül felírogattam minden cikkbe egy-egy karácsonyt.

A kissé extrább formájú csupán egy hatalmas masnit kapott, és kalligráf betűket.

Míg a kedvenc formám szintén feliratoztam majd egy széles szalagból kockás bokrétát kötöttem rá.

Mivel nagyon szeretem, ha természetes anyagok vesznek körül, a harmadik szett ennek a jegyében készült.

Cérnacsipkét, szalagot és spárgát használtam fel ehhez a három díszhez és textilragasztót használtam.

Az egyiket körberagasztottam egy szép csipkével, amiből egy nagy masni is került a díszre.

Egy másikon spárgából készült bortnit ragasztottam körbe és a masni is spárgából került rá.

 A harmadikra pedig egyszerűen felragasztottam egy szép szalagot.

Ha tetszett az összeállítás és az ötletek, látogass vissza máskor is, vagy kedveld a facebook oldalamat, ahol rendszeresen új ötleteket osztok meg. https://www.facebook.com/rea.reantik/

Kösözönöm, hogy velem tartottál!

Rea

DOBOZ  VAGY  FIÓK?

Úgy vagyok vele, hogy mindegy micsoda, mert egyre kevesebb a tárolóhelyem. Az apróságok meg csak gyűlnek. Átláhatóan szeretném tárolni az alapanyagaimat, mert úgy könnyebb a tervezés is, ha csak ránézek a dolgokra és tudom mihez mi passzol, nem utolsó sorban pedig azt is látom, ha valamiből már fogyóban van. 

Ezt a szürke antikolt fiók-dobozt az oázisban vettem, elvileg növény-összeültetésre szánták - ezért volt kibélelve nejlonnal. A fogantyú gagyi kínai minőség és csúnya is, de a doboz elég nagy volt az árához képest, ezért a vétel mellett döntöttem. Imádom a szürkét, de ez így nagyon nem illett semmihez sem, ráadásul ez az antikolt felület  hagy némi kívánnivalót maga után.

Így kezelésbe vettem, amíg a kis szalagtartó gurigák száradtak, addig ennek az átfestése is megörtént. Ezt csak Annie Sloan Old White árnyalatú krétafestékkel festettem le kívül, a belsejébe pedig újságmintás csomagolópapírt szabtam és ragasztottam, mégpedig antik mod podge-al. Jó volt vele dolgozni :)

Száradás után minimális csiszolás és koptatás következett, majd egyedi transzferminta került rá, amit az áttetsző wax, majd a sötét antikoló waxréteg követett.

Külön szeretem, hogy a szögek valószínűleg szögbelövővel kerülhettek a doboz puha fájába, mert így szép kis lyukak alakultak ki a felületen. No ezeket eszem ágában sem volt eltüntetni, sőt a csiszolást sem vittem ám túlzásba, mert az volt a cél, hogy minél rusztikusabb legyen a felület, hogy az antik wax a mélyebb részekbe jól "beüljön" és igazán régies, kopott és agyonhasznált hatást keltsen. 

A felület elkészült, már csak fel kellett kerülnie a gagyi fogantyú helyére egy újnak, ami antik bronz színű és az egyik kedvenc fogantyú típusom.

Még pár hónapja vettem négy kis antik bronz lábacskát is egy kézműves üzletben, mert nagyon megtetszettek, eredetileg egy zárható dobozra szántam, de most ki kellett próbálnom, hogy mutat ezen, így felcsavaroztam azokat is, aztán belaktam ezt is szalagtekercsekkel.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, ha bármi kérdésed van, tedd fel bátran :)











rea

SZALAGOK   OTTHONA

Orsi kezei közül csodaszép tárgyak kerülnek ki, épp az ő oldalát nézegettem, amikor rábukkantam egy szuper-fantasztikus szalagtárolóra. Sok-sok szalagom van, no nem azért mert gyűjtöm őket, nálam ezek felhasználásra kerülnek. Azonban az évek alatt tetemes mennyiségű tekercsem lett. Vannak olyanok is, amelyeket nem tekertek rá semmiféle tartóra, hanem csak úgy géppel szép kis korongokat tekerintettek belőlük, de az ide-oda pakolászás során nekem ezek valahogy nem maradtak abban az állapotban. Arról nem is beszélek, amiből csak pár métert vettem. Így nekem az a kis szerkezet maga volt a menyország. Várni kellett rá, az igaz - de megérte. Nagyon csodálom Orsi alkotásait, de arra gondoltam, hogy az asztal színével megegyezőre festem ezt a kis szerkezetet, így csak úgy csupaszon kértem tőle. 

Darabokban látható a képen. 

Megcsiszoltam kicsit, majd egy réteg sötét színű krétafestéket kentem rá. Nem mondom, hogy nem macerás egy ilyet lefesteni. Mert igenis az volt :) De valamit valamiért. Ugye így tartja a mondás? 

Hogy miért is lett sötét az első réteg? Az is mindjárt kiderül.

Most kérdezhetnéd, kedves olvasó, hogy ez egy másik adag? Nem-nem! Ezek ugyanazok a darabok, csak itt már van rajtuk még két réteg old white árnyalatú krétafesték is. A sötét alapozás pedig azért kellett, hogy a visszacsiszolt éleknél, ne a natúr fa színe kandikáljon ki. Kontrasztok játéka az egész, hogy az ódon-kopottas hatást elérjem. Alaposan átcsiszolgattam minden élt, és sarkot, majd portalanítottam a felületet.

A csupasz fehér túl steril lett volna, így mind a 10 guriga, mindkét oldalára kis pecsétmintákat transzferáltam. A vázszerkezet is kapott mindkét oldalra mindenféle csajos mintát és pecséteket. Amikor készen voltam a macerás részekkel, akkor következett még egy réteg macera, mert még hátra volt a waxolás. Alaposan beborítottam áttetsző waxréteggel a darabokat, majd egy puha ronggyal átdörzsöltem. Szeretem ezt a selymes tapintást, amit végül kapok ezeknél a festékeknél.

Rózsák - ezúttal nem szárítva és koszorún - pecsétek és feliratok díszítik a külső oldalt.

És pont elfér - persze amikor varrok, akkor picit hátrébb kerül, de itt a helye, ide szántam. Átláthatóan tudom rajta tárolni azokat amelyek eddig csak feltekerve hánykolódtak, mert nem jutott nekik guriga és hely a fiókban a többiek között.