SZALAGOK   OTTHONA

Orsi kezei közül csodaszép tárgyak kerülnek ki, épp az ő oldalát nézegettem, amikor rábukkantam egy szuper-fantasztikus szalagtárolóra. Sok-sok szalagom van, no nem azért mert gyűjtöm őket, nálam ezek felhasználásra kerülnek. Azonban az évek alatt tetemes mennyiségű tekercsem lett. Vannak olyanok is, amelyeket nem tekertek rá semmiféle tartóra, hanem csak úgy géppel szép kis korongokat tekerintettek belőlük, de az ide-oda pakolászás során nekem ezek valahogy nem maradtak abban az állapotban. Arról nem is beszélek, amiből csak pár métert vettem. Így nekem az a kis szerkezet maga volt a menyország. Várni kellett rá, az igaz - de megérte. Nagyon csodálom Orsi alkotásait, de arra gondoltam, hogy az asztal színével megegyezőre festem ezt a kis szerkezetet, így csak úgy csupaszon kértem tőle. 

Darabokban látható a képen. 

Megcsiszoltam kicsit, majd egy réteg sötét színű krétafestéket kentem rá. Nem mondom, hogy nem macerás egy ilyet lefesteni. Mert igenis az volt :) De valamit valamiért. Ugye így tartja a mondás? 

Hogy miért is lett sötét az első réteg? Az is mindjárt kiderül.

Most kérdezhetnéd, kedves olvasó, hogy ez egy másik adag? Nem-nem! Ezek ugyanazok a darabok, csak itt már van rajtuk még két réteg old white árnyalatú krétafesték is. A sötét alapozás pedig azért kellett, hogy a visszacsiszolt éleknél, ne a natúr fa színe kandikáljon ki. Kontrasztok játéka az egész, hogy az ódon-kopottas hatást elérjem. Alaposan átcsiszolgattam minden élt, és sarkot, majd portalanítottam a felületet.

A csupasz fehér túl steril lett volna, így mind a 10 guriga, mindkét oldalára kis pecsétmintákat transzferáltam. A vázszerkezet is kapott mindkét oldalra mindenféle csajos mintát és pecséteket. Amikor készen voltam a macerás részekkel, akkor következett még egy réteg macera, mert még hátra volt a waxolás. Alaposan beborítottam áttetsző waxréteggel a darabokat, majd egy puha ronggyal átdörzsöltem. Szeretem ezt a selymes tapintást, amit végül kapok ezeknél a festékeknél.

Rózsák - ezúttal nem szárítva és koszorún - pecsétek és feliratok díszítik a külső oldalt.

És pont elfér - persze amikor varrok, akkor picit hátrébb kerül, de itt a helye, ide szántam. Átláthatóan tudom rajta tárolni azokat amelyek eddig csak feltekerve hánykolódtak, mert nem jutott nekik guriga és hely a fiókban a többiek között.