DOBOZ EGYEDI KIVITELBEN
reantik
Van pár ilyen sima natúr - amolyan snassz csomagolópapír-barna - egyszerű dobozom. Egy kósza ötlettől vezérelve pedig ki szerettem volna próbálni valamit: mégpedig keresztszemes mintát gondoltam hímezni a tetejére. A kivitelezés elkezdése sajnos nem ment olyan hipp-hopp.
Először a kiszemelt mintát rögzítettem a dobozra a festők által is használt maszkolószalaggal, mert az nyomtalanul eltávolítható még a papírról is, és nekiálltam egy vastag tűvel lyukasztgatni. Hát nem ment túl gyorsan és túl biztosan sem, így keresni kellett a művelethez egy cipész-árnak nevezett kéziszerszámot. Na itt volt a bibi, mert 3 kiskereskedésben is csak néztek rám, hogy az meg mi, nekik olyan nincs. Persze az egyik nagy barkácsáruházban egy idősebb eladó tudta mit szeretnék, így az elfekvő két darab egyikére lecsaptam, a párom pedig megfelelően hegyesre reszelte, hogy használni is tudjam.
Végre kezdődhetett a lyukacskák kijelölése, de azért nem árt ám óvatosan és megközelítőleg egyforma mélyen átszúrni a kartondoboz tetejébe a nekünk tetsző mintát, mert csak akkor lesz szép egyenletes a hímzés.
Miután minden metszésvonalat - ahová majd a keresztszemes minta öltései kerülni fognak - egy aprócska lyuk jelölt, készen is volt ez a rész.
A minta levétele után így nézett ki a kilyuggatott doboz.
Kiválogattam a nekem tetsző színárnyalatokat - ezúttal egy korábbi keresztszemes hímzett kép fel nem használt fonalainak nagy részét hímeztem fel- és kezdődhetett az öltögetés.
A rózsához kicsit rozsdás és narancsos-barnás árnyalatokat használtam, és a levelekhez pedig ezúttal nekem a szürke és sötét méregzöld passzolt.
Nyaralás alatt is öltögettem néha, mert bár a minta nem volt túl nagy, de a doboztetőre hímezgetés eléggé próbára tette az ujjaimat - nem is volt olyan egyszerű mint ahogyan azt gondoltam - túl sokat nem akartam egyszerre, mert a tű az első alkalommal vízhólyagot alkotott az ujjamra.
(Ha nagyobbak a lyukak, akkor talán könnyebb lett volna a tűt a cérnával átvezetni egyik oldalról a másikra, de nem szerettem volna, ha a lyukak túlságosan látszódnak, ezért inkább kicsit beosztottam a hímeznivalót, így az ujjaim sem szenvedték meg.)
Itt már egészen a finisben voltam :)
Elkészült. És nagyon imádom, nagyon tetszik ahogy a natúr dobozhoz idomultak a színek és ahogy régies, kissé fakult hatása van az egésznek.
A minta szélén még így is láthatóak a lyukacskák, de ez az apróság nem nagyon zavar.
Kicsit olyan érzést sugároz nekem, mint amikor a rózsabokron maradnak a rózsák és jönnek az első fagyos, szeles és csapadékos őszi napok.
Régi festékfoltos kulcs, egy antik horgolt csipkekesztyű a hangulatot erősíti.
reantik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése