ZSÁMOLY 

 

reantik

Megnyerő formájú, cuki gömbölydedség - vagyis szerelem első látásra - volt nekem ez a kis sámli. No azért nem ezzel a rojtos szörnyedményrózsaszín huzattal. De tudtam ám, hogy mit szeretnék vele babrálni, így jöhetett. És azt hittem, hogy piszok könnyű dolgom lesz vele.

Hát csalódnom kellett, mert a szétbontás után szembesültem a valósággal, a szivacs valami gusztustalan sárgásbarnára színeződött, és foszlott, az alap pedig szinte papírból volt. Így jár az aki fotó alapján vásárol - 4 lábat.  Merthogy csak azok voltak használhatóak az egészből. De nem baj, cserébe legalább jó olcsó volt.

Még korábban - nem kis melóval - szétbontottam pár csodaszép állapotban lévő - koszos, koszos, de kimosható - régi csíkos zsákot, és tisztítás után az egyik csak arra várt, hogy végre a kis-sámlimra kerülhessen. 

(csak halkan megjegyzem, Miyu végig a zsákok alá bújva asszisztált nekem)

Egy keveset várnia kellett, mire asztalossal kivágattam az alapot, és ha már úgyis új kellett belőle, akkor az eredetinél nagyobb is lett egyúttal. És hát jól jön a régi ismeretség, mert csak úgy nem vagdosnak ám akárkinek ilyen szépen tömőanyagot. 

A párom segített a lábakat felfúrni, négy jókora csavarral rögzíteni, majd lefestettem - Lignocolor shades árnyalattal - a lábakat és az alapot is, ez jól passzol a kiválasztott bordós-barnás csíkos, alaposan kitisztított csodaszép szövésű zsákvászonhoz, nem utolsó sorban pedig a többi bútorunkhoz is. Rögzítettem a két részt egymáshoz, majd körbeszivacsoztam, vetexet is használtam, így jó rugalmas is lett, de egyúttal puha is. Olyan igazi sámlis.

Még korábban körberajzoltam az alapot egy újságpapírra, ami a huzat szabásmintájához volt nagy segítség, és kezdődhetett az a rész, amit az egészben a legjobban imádtam. Minta választás, transzferálás, és varrás.

Munka közben: itt jól látszik az ovális alaphoz remekül passzoló hasonló alakú minta, és a körbefutó merevítés, amelyen szintén csík fut végig.

Az oldalát is felvarrtam, majd aprócska kárpitosszegekkel akkurátusan rögzítettem az alaphoz a huzatot, és bevallom nekem már így is nagyon tetszett,

de befejezésként azért kapott egy szép - a  zsák anyagából varrott - zsinórdíszt, amit a szögek vonalában rögzítettem körben a sámlira.

Kicsi, duci és főként párom használta, mert a balesete után sajnos nehézkes volt neki ülve enni, de így fel tudta tenni rá a lábát. 

Ha bármi kérdésed van, vagy szeretnél belefogni egy ilyen kis bútordarab felújításába, ne habozz. Szeretettel és egy kis fantáziával csakis jót lehet velük tenni.

Rea