ADVENT  2015 

1. rész

Az idei Adventi naptárhoz egy wc-papír gurigás ötlet adta a kiindulópontot. Szorgalmasan el is kezdtem gyűjtögetni még időben eme kis papírhengereket, azonban a főpróbán megbukott, mivel nem fért bele a kindertojás. Pedig abból hármat is beszereztem a napi ajándéknak. A terv így borult, de a forma maradt. Maximum nem lesznek olyan egyformák azok a kis csomagok. 

Nem kis feladat beszerezni és összeválogatni a sokféle scrapbook papírt, hogy stílusban és színben passzoljanak egymáshoz, a karácsonyhoz és az elképzelésemhez is, de azért csak sikerült! 

Nagy gyűjtögető vagyok, így a barna gyűrött csomagolópapírt a szekrény mélyéről bányásztam elő, mert színben és stílusban tökéletesebbet el sem tudtam volna képzelni. 

Miyu cica persze most is a fősegéd szerepébe bújt :)

Méricskélés megúszva, mivel a papírhengertől kicsit nagyobb téglalapok kellettek, pontosan 24 db.

Miután megvolt minden kis palástnak szánt kartondarab, dekorvágóval könnyedén régies, cakkos szélt varázsoltam a nekik.

Majd 24 egyforma nagyságú csomagolópapírt is leszabtam. Ezekből nagyobb kell mint a kartonokból, mert ki kell lógnia a két végén, hogy be lehessen kötözni.

Kétoldalú ragasztószalagot tettem rá a képen látható módon,

majd a védőfólia eltávolítása után, beleragasztottam a csomagolópapírt, úgy, hogy a hosszú kétoldalas ragasztószalagot még ne fedje.

Kezdődhetett az ajándékok begöngyölése :)

Az egészet a kétoldalú ragasztócsík tartja össze.

Ezek után már csak bekötöztem a két végét és készen is volt az első. 

Mindezt meg kellett ismételni még 23 alkalommal! Nem mondom, hogy nagyon érdekfeszítő és élvezetes (főleg ha van egy macska akit mindig éppen az érdekel ami mozog, tehát ami épp nálam volt), de a cél a gyerkőcnek szánt szuper meglepi és akkor nem szabad ám nyavalyogni!

És mivel elég kitartóan vagdostam, ragasztottam, kötözgettem - no meg macskát treníroztam - ilyen csinos kis csomagocskáim lettek. Pontosan 24-en vannak :)

Majd felkerültek rá az öntapadós számok, amelyekre véletlenül bukkantam rá egy üzletben, de mintha pont nekem találták volna ki őket, olyan tökéletesen passzoltak még a színek is! Hurrá!

Nem kis kihívás egy kíváncsi négy-lábú lakótárs mellett úgy elhelyezni valamit nálunk, hogy az ne legyen levadászva, szóval macskabiztos rögzítési módot kellett kitalálnom. Így esett a választás a fa vállfára. Csakhogy pirosat nem lehet kapni (miért is lenne) csak lilát, hupizöldet, fehéret és natúrt. Így előkerült a piros festék is a fiókból és pikk-pakk lett piros vállfám. Más színűvel nem lett volna tökéletes.

Spárgával rákötözgettem a csomagocskákat és lehet minden nap bontogatni :) 

Rea