CSIPKEFÜZÉR

PAPÍRBÓL

Amikor még kislány voltam az iskolában és otthon is nagy divat volt színes papírcsíkokból készült több méter hosszú papírlánccal dekorálni karácsonykor. Jó régen volt már - na tessék most elárultam, hogy nem vagyok már olyan fiatalka :) - és szerintem ez a dekoráció is feledésbe merült oly sok-sok jópofa dologgal együtt. Pedig milyen jó is volt vagdosni, ragasztgatni és versenyezni, hogy ki alkotta a hosszabb láncfüzért. 

Ezt a jó kis retró dekorációt elevenítem most fel, de mivel oly nagy divatja van a shabby és vintage stílusnak, így kicsit alakítottam rajta. 

Van nekem egy ilyen szépséges mintát kialakító szél lyukasztóm, és bevallom elég ritkán használom. De most bepótoltam az eddig elmaradt kallantyú-nyomkodásokat, mert főszerepet kapott.

Egy bármilyen fehér papírlapot - én A3 méretű kicsit vastagabb rajzkartont használtam - 3 cm széles csíkokra szabdaltam. Ez a szélesség függ a lyukasztó mintájának a szélességétől. Én egyszerűen megmértem a minta szélességét, megszoroztam kettővel, és hozzáadtam fél cm-t, hogy a két mintasor között legyen egy picit "szélesebb" rész is az összeragasztáshoz. Majd kezdődhetett a nyomkodás. Egyszerűen a mintafej széléhez igazítot- 

tam a papírcsíkot, és lenyomtam a kallantyút, majd a kallantyú felemelése után a papírt kihúztam addig, hogy mintalyukasztó talpán lévő mintaelemet fedje a már kilyukasztott darabka. És így ismételgettem, közben pedig figyeltem rá, hogy a talpon lévő vezetőhöz is igazodjon a papírcsík széle.

És hát a bölcsek mindig azt mondják, hogy ismétlés a tudás anyja, hát nem tudom ez itt mennyiben állt helyt, de az való igaz, hogy sokszor le kell nyomni azt a kart. 

Miután végig lyukasztottam az egyik szélét a papírcsíknak, így nézett ki:

Majd megfordítottam, és ismét a fej széléhez igazítottam a papírcsík keskenyebb végét, mert így lesz szép szimmetrikus a minta a két oldalon végig.

Sok-sok (sőt még annál is több) igazgatás és lyukasztás után lesz egy kis halom szemetünk, és jó pár csodaszép csipkés szélű papírcsíkunk.

A mennyiség csak a türelmünktől és a szabadidőnktől függ, és az a jó benne, hogy ha éppen abba is kell hagynunk, eltehetjük az egészet egy dobozba, majd máskor ismét foglalkozhatunk vele. Unalmas esős estékre tökéletes családi programkodás. 

A hosszú csíkokat kettévágtam, a végükről levágtam a nem csipkés kezdőrészt.

Egy ilyen kis papírcsík két végét szépen összeillesztettem, próbáltam figyelni a mintára is, egy csöppnyi ragasztóval összeragasztottam és a következő csíkot az első karikába fűzve ragasztottam össze.

Itt már ketten vannak. Ezután már csak tényleg összefűzni és ragasztgatni kell, hogy elég hosszú legyen az a lánc.






Köszönöm, hogy velem tartottál!

Rea